Frissültek az adatkezelési, adatvédelmi szabályok. A webhely Cookie-k segítségével nyújtja a szolgáltatások zavartalan működését, szabja személyre oldalad és elemzi a forgalmat. RÉSZLETEK A webhely használatával elfogadod a cookie-k használatát.

Dunai NHT versenyrõl...

Több mint egy hónappal ezelőtt meghívást kaptam Jeszenszki Jánostól, hogy 2007. szeptember 29.-én vegyek részt egy dunai horgászversenyen, (Ordason) ahol nem vérre menő, hanem amolyan bulis horgászversenyről van szó, ahol két bottal, tetszőleges szerelékkel, de botonként egy horoggal lehetett horgászni. Mivel még soha nem horgásztam a Dunán, érdekelt a dolog. Bár eléggé kockázatos egy teljesen ismeretlen vízen versenyezni mindenféle előzmények nélkül, de mivel én szeretem a kihívásokat és imádom a folyóvízi horgászatot, nem tudtam ellenállni a meghívásnak.


Kétfordulós, kétszer négy órás versenyről volt szó, ami korai kezdést jelentett, ezért már előző nap sötétedés előtt megérkeztünk Robi fiammal. A versenyzők egy része már a helyszínen táborozott, horgászott kisebb –nagyobb sikerrel. A dunai naplementében gyönyörködtünk, miközben néhányan fogdosták a menyhalakat.

Szóba került, hogy annyira bulis pecáról van szó, hogy ha van néhány olyan páros, (férj-feleség, apa-fia) akik egymás mellett akarnak horgászni, annak semmi akadálya.

Élve ezzel a lehetőséggel beneveztem Robit is, hiszen ha alattam horgászik, az én etetésemet is ki tudja használni, amennyiben nem sikerül kellően elnehezíteni az etetőanyagot a számomra ismeretlenül áramló és ismeretlen mélységű vízen.

Sokat feedereztünk az élő Tiszán csónakból, 10-12m-es vízmélységben, úszóztunk a Sajón és a Hernádon 1m-es sodrós vízen, ill. 2-3 m-es lassú vízen. Minden folyó víznek megvan a maga sajátossága és varázsa.

Visszatérve a Dunai versenyre, az eddig más folyó vizeken bevált etetőanyaggal készültünk azzal a különbséggel, hogy az utóbbi időben – más horgászok visszajelzései alapján (lásd a fórum etetőanyagokról szóló topic-jában Tragyuszkó írását) - 8mm-es édes vegyes pellet mixet is keverek az etetőanyagba. Na, jó egy kicsit még magturbóztam a kaját. Hogy mivel? Hmm…..

Az alapetető a Folyóvízi Speciál, ami sötét színű, elnehezített, jól tapadó anyag, mely tartalmaz Bukicsínót, piros angolmorzsát, pici apró szárított….. (ezt nem a misztikumkeltés miatt nem írom le, hanem azért, mert ezt a portált a versenytársak is lapozgatják, és nem akarok ötleteket adni. Ugyanis akaratomon kívül így is sok ötletet adok a konkurenciának.) Az aromája négy komponensből tevődik össze, illata leírhatatlan.

A Folyóvízi Speciálhoz kevertem Hidegvízi Dévér Speciált, mert hallottam a dunai lapát dévérekről, s szintén nagyon jól tapadó sötét etető, aminek az aromája összhangban van a Folyóvízi Speciáléval.

Persze a márnákra is gondolva sajtízesítésű piros angolmorzsát, valamint sajtízesítésű sárga pelletet ís belekevertem az etetőanyagba.

Mivel a folyó vízre alkalmas földet nem tudtam beszerezni a horgászboltokban, kénytelen voltam a természetből –a 26-os út szirmabesenyői elágazásában – beszerezni. Finom rostán kiszitálva kitűnően tapadó földet kaptam.

Persze a vágott giliszta sem maradhatott el.

A z eddigi folyóvízi horgászataim során kijelenthető, hogy többet kell etetni mint a tavi horgászatok során. Ezzel a köztudomású ténnyel a verseny előtti beszélgetéseim során sokakkal, köztük Jeszenszkit (jeszy) is beleértve kiegyeztem.

Ennek ellenére meglepődve tapasztaltuk, hogy rajtunk kívül úgy igazán senki nem etetett.

Én másfél vödör kaját kevertem kettőnknek, (kb. 24-25 liter) szemben a általános limittel, ami 17 liter/fő.

Másnap reggeli első program gyönyörködni az ordasi napfelkeltében.

Ezután következett a regisztráció és a sorsolás pillanatai.

Nem érkeztünk üres kézzel a versenyre. Minden indulónak felajánlottunk a feedres horgászathoz ma már szinte elengedhetetlenül hozzátartozó Bukis süllyedő pelletszettet, valamint az elsőnek és az utolsónak egy-egy üveg Bukis bort. A tapasztalat az, hogy az utolsó helyért ádáz küzdelemben óriási holtversenyek alakulnak ki, fokozva a jó hangulatot.

Reggel 8 órakor elindult a verseny.

Alapozó etetésem 14-15 kétkezes gombóc volt, ami a kb. 18-20m-re lévő sodorvonal szélére helyeztem el, úgy, hogy lehetőleg egy sávban legyen, de gondoltam az alattam horgászó Robira is. Őszintén szólva nem voltam igazán elégedett az etetéssel, mert eléggé szétszórtam a gombócokat.

Én 12-es füles horgot használtam, csonti csokorral.

Az első kapás kezdés után kb. 15-20 perccel jelentkezett. Igen intenzíven húzta el a spiccet. Bevágás után felfelé indult, tehát jobb fajta márnára gondoltam. De nem sokáig volt meg, elvitte a horgomat. A felettem rakóssal horgászó szomszédom rögtön felajánlotta, hogy kiveszi a pecát ha kell, miután látta, hogy a halam felfelé indult. Nálam ez a sportszerű versenyszellemet minősíti, ötösre.

Az első halat a láthatáron Robi fiam fogta, egy dévér személyében.

Aztán a másodikat és a harmadikat is.

Minden hal után dobtam 2-3 gombócot és Robinak beindult a nagyüzem.

Egyre nagyobb dévérek akadtak a horgára, miközben én csak két darab tíz centis gébet fogtam.

Úgy tűnik, hogy az etetés Robinak érett be, miközben felettem a rakóssal néhány tenyeres keszeg és néhány gébet fogott a spori, de lejjebb is csak gébeket láttam „kivésni”.

Belátható távolságban szinte csak Robi fogta a halat. (dévéreket)

Miközben nagyon örültem a Robi fogásainak, a forduló második felében nekem azok az apró kagylók okoztak fejtörést, amik ráették magukat a horgon felkínált csontira.



Kérdeztem Robit, hogy mivel csalizol? Tízes horgon egy-két vékony giliszta mellé két-három piros csontit-hangzott a válasz-. Logikus, hiszen az etető anyagban is volt vágott giliszta.

De már nem sok volt hátra az első fordulóból, s nálam érdemi változást nem történt, s jött ez első forduló mérlegelése.



A mérleg végül is 6500 g.nál állt be, ezzel a fordulóban magasan ez volt a legtöbb hal.

A legnagyobb dévér 1,9 kg. Az utána következő halfogás 3400 g volt.

A következő fordulót nagyon jó, hogy ugyan ott kellett horgászni, ahol a délelőttit, de a két forduló közötti 1 óra szünet így is szűkösnek bizonyult.

A második fordulóra picit több földet és kavicsot kevertem az etetőanyagba, mert a délelőtti fordulóba túl könnyűnek bizonyult a kaja. Ennek egyértelmű haszonélvezője az alattam horgászó Robi fiam volt.

A második forduló kezdetén feltűnt, hogy sokkal jobban záporoznak a gombócok, mint reggel.

Nem hiszem, hogy a többiek nem ismerték, hogy folyóvízen kötelező gyakorlat az etetés, hiszen a legtöbbször a hobbi pecánál is szemlátomást megáll a halfogás, ha nem etetünk.

Már az első félórában megmutatkozott az etetés hatása, ugyanis tőlünk 3-5 hellyel lejjebb már húzták is a darabos dévéreket.

Robi is fogott két 60-70 dkg-os dévért, de aztán neki is beálltak a kagylók.



Tudom, most azt gondolják, hogy nem jutott eszünkbe meglebegtetni a csalit?

De igenis eszembe jutott, csak nem volt mivel. Legalább is sokáig azt hittem.

Még a tavalyi Zemplén Feeder kupán sikeresen alkalmazott módszer jutott eszembe, amikor is pici hungarocell golyócskát húztunk a horogszárra, aztán a csontikat. Csakhogy sehol nem találtam a szerelékes dobozomban, s Robinál sem volt.

Na de van már nekünk LEBEGŐ CSONTINK! Általában mindenhová viszek magammal lebegő csaliszettet, abban van a lebegő csonti. De most azt sem hoztunk. El lehet képzelni mekkora volt a fejem.

Robinak jutott eszébe, hogy a fülke tetején lehet, hogy a legutóbbi bemutatóról maradt egy dobozban.

Mivel a horgászhely elhagyása most nem fenyegetett kizárással, megrohantam a kocsit és megtaláltam a megmentő csalit.

Lecseréltem a 12-es füles horgomat 10-re és felcsaliztam.

Egy lebegő csonti után feltűztem két szál vékony gilisztát, utánuk még két lebegő csontit.

Mielőtt bedobtam, leellenőriztem, hogy biztosan kiemeli-e a horgot.

A csalizás sikere elsőnek Robinál jelentkezett.

Nem sokkal később én is összeakadtam valamivel.
Mivel bevágás után rendesen görbült a feeder, éreztem, hogy jó halam van. Erre utaltak a lomha belehúzások is. A végszerelékemen erőgumi is volt, így nyugodt voltam, mert az még az apróbb fejrázásokat is letompítja.
Eszembe villant a Sajón akasztott paducok esete. A darabosabbak többsége nem rázza a fejét, hanem csak tompa belehúzásokat érezni és persze elhagyva magát felfekszik a sodrásra, rendesen igénybe véve a finom szerkót.
Ritkábban, de az is elő fordult már, hogy a nagyobbak is intenzív fejrázásba kezdenek, azokat nehezebb megtartani a horgon.
Közben a megakasztott halamat sikerült felszínre kényszeríteni, s elkápráztatott a látványa.

Te jó ég épp hogy belefért a merítő szákba. A mérleg 1,95kg-ot mutatott.

Akik már fogtak ilyet, vagy még nagyobbakat azoknak szívből gratulálok.
A forduló második felében Robinak leakadt még két hala, nekem pedig még egy kis géb kéretszkedett fel a pecámra.
Végül izgalmasan vártuk a mérlegelést és az eredményhirdetést. Na meg a délben odakészített orrcsiklandozó illatokat árasztó marha pörköltet.

A verseny kiértékelő lapja.

A helyezettek, és a díjazottak.

Az első forduló alapján én bíztam abban, hogy Robi min. dobogós helyen végez, nem gondoltam viszont, hogy pont én taszítottam le a dobogó második fokáról.

Ugyanis mivel a pálya 3 szektorra lett bontva, így természetesen a fordulónkénti pontozás számít. Így fordulhat elő az, hogy bár a verseny két fordulójában Robi fogta a legtöbb halat, (8200 g) a győztes mindösszesen csak 3900 g-ot.

A szektorokra bontás egyébként a pálya egyenetlenségeit próbálja kiegyenlíteni, s több fordulós versenyen ez teljesen indokolt és elfogadott.

Tehát „csak” a szektoron belül elég győzni.

Optimizmusomnak az adott okot, hogy Robi az első fordulóban torony magasan szektor I est csinált 6500 g-mal míg a szektor II fölöttem eggyel rakóssal csak 1200 g-ot.

A második fordulóban viszont Robi csak 1700 g-ot fogott, nekem meg beugrott az 1950 g-os dévér, így én szektoron belül megelőztem, s Ő csak szektor III -t csinált. Négy ponttal és több fogott hallal a negyedik helyen végzett. Persze az ő sikere a mi sikerünk is, mert valamitől ráálltak a halak.


Összességében egy nagyon kellemes társaságban, szép környezetben, remek hangulatú versenyen hagytuk ott névjegyünket.

Soha rosszabb pecázást!

További képek itt találhatók...


Bukta Győző
Közreadva: 2007-10-07
Megtekintve: 1615 alkalommal
Buki-Mix Információs oldal
Vissza...