Dunai NHT versenyről...Több mint egy hónappal ezelőtt meghívást kaptam Jeszenszki Jánostól, hogy 2007. szeptember 29.-én vegyek részt egy dunai horgászversenyen, (Ordason) ahol nem vérre menő, hanem amolyan bulis horgászversenyről van szó, ahol két bottal, tetszőleges szerelékkel, de botonként egy horoggal lehetett horgászni. Mivel még soha nem horgásztam a Dunán, érdekelt a dolog. Bár eléggé kockázatos egy teljesen ismeretlen vízen versenyezni mindenféle előzmények nélkül, de mivel én szeretem a kihívásokat és imádom a folyóvízi horgászatot, nem tudtam ellenállni a meghívásnak.
Másnap reggeli első program gyönyörködni az ordasi napfelkeltében. Ezután következett a regisztráció és a sorsolás pillanatai. Nem érkeztünk üres kézzel a versenyre. Minden indulónak felajánlottunk a feedres horgászathoz ma már szinte elengedhetetlenül hozzátartozó Bukis süllyedő pelletszettet, valamint az elsőnek és az utolsónak egy-egy üveg Bukis bort. A tapasztalat az, hogy az utolsó helyért ádáz küzdelemben óriási holtversenyek alakulnak ki, fokozva a jó hangulatot. Reggel 8 órakor elindult a verseny. Az első halat a láthatáron Robi fiam fogta, egy dévér személyében. Aztán a másodikat és a harmadikat is. Minden hal után dobtam 2-3 gombócot és Robinak beindult a nagyüzem. Belátható távolságban szinte csak Robi fogta a halat. (dévéreket) Miközben nagyon örültem a Robi fogásainak, a forduló második felében nekem azok az apró kagylók okoztak fejtörést, amik ráették magukat a horgon felkínált csontira. Kérdeztem Robit, hogy mivel csalizol? Tízes horgon egy-két vékony giliszta mellé két-három piros csontit-hangzott a válasz-. Logikus, hiszen az etető anyagban is volt vágott giliszta. De már nem sok volt hátra az első fordulóból, s nálam érdemi változást nem történt, s jött ez első forduló mérlegelése. A mérleg végül is 6500 g.nál állt be, ezzel a fordulóban magasan ez volt a legtöbb hal. A legnagyobb dévér 1,9 kg. Az utána következő halfogás 3400 g volt. A következő fordulót nagyon jó, hogy ugyan ott kellett horgászni, ahol a délelőttit, de a két forduló közötti 1 óra szünet így is szűkösnek bizonyult. A második fordulóra picit több földet és kavicsot kevertem az etetőanyagba, mert a délelőtti fordulóba túl könnyűnek bizonyult a kaja. Ennek egyértelmű haszonélvezője az alattam horgászó Robi fiam volt. A második forduló kezdetén feltűnt, hogy sokkal jobban záporoznak a gombócok, mint reggel. Nem hiszem, hogy a többiek nem ismerték, hogy folyóvízen kötelező gyakorlat az etetés, hiszen a legtöbbször a hobbi pecánál is szemlátomást megáll a halfogás, ha nem etetünk. Már az első félórában megmutatkozott az etetés hatása, ugyanis tőlünk 3-5 hellyel lejjebb már húzták is a darabos dévéreket. Robi is fogott két 60-70 dkg-os dévért, de aztán neki is beálltak a kagylók. Tudom, most azt gondolják, hogy nem jutott eszünkbe meglebegtetni a csalit? De igenis eszembe jutott, csak nem volt mivel. Legalább is sokáig azt hittem. Még a tavalyi Zemplén Feeder kupán sikeresen alkalmazott módszer jutott eszembe, amikor is pici hungarocell golyócskát húztunk a horogszárra, aztán a csontikat. Csakhogy sehol nem találtam a szerelékes dobozomban, s Robinál sem volt.  Na de van már nekünk LEBEGŐ CSONTINK! Általában mindenhová viszek magammal lebegő csaliszettet, abban van a lebegő csonti. De most azt sem hoztunk. El lehet képzelni mekkora volt a fejem.Robinak jutott eszébe, hogy a fülke tetején lehet, hogy a legutóbbi bemutatóról maradt egy dobozban. Mivel a horgászhely elhagyása most nem fenyegetett kizárással, megrohantam a kocsit és megtaláltam a megmentő csalit. Lecseréltem a 12-es füles horgomat 10-re és felcsaliztam. Egy lebegő csonti után feltűztem két szál vékony gilisztát, utánuk még két lebegő csontit. Mielőtt bedobtam, leellenőriztem, hogy biztosan kiemeli-e a horgot.
Mivel bevágás után rendesen görbült a feeder, éreztem, hogy jó halam van. Erre utaltak a lomha belehúzások is. A végszerelékemen erőgumi is volt, így nyugodt voltam, mert az még az apróbb fejrázásokat is letompítja.
Az első forduló alapján én bíztam abban, hogy Robi min. dobogós helyen végez, nem gondoltam viszont, hogy pont én taszítottam le a dobogó második fokáról. Összességében egy nagyon kellemes társaságban, szép környezetben, remek hangulatú versenyen hagytuk ott névjegyünket.
Bukta Győző Közreadva: 2007-10-07 Megtekintve: 2432 alkalommal Buki-Mix Információs oldal |
Kétfordulós, kétszer négy órás versenyről volt szó, ami korai kezdést jelentett, ezért már előző nap sötétedés előtt megérkeztünk Robi fiammal. A versenyzők egy része már a helyszínen táborozott, horgászott kisebb –nagyobb sikerrel. A dunai naplementében gyönyörködtünk, miközben néhányan fogdosták a menyhalakat.
Visszatérve a Dunai versenyre, az eddig más folyó vizeken bevált etetőanyaggal készültünk azzal a különbséggel, hogy az utóbbi időben – más horgászok visszajelzései alapján (lásd a fórum etetőanyagokról szóló topic-jában Tragyuszkó írását) - 8mm-es édes vegyes pellet mixet is keverek az etetőanyagba.Na, jó egy kicsit még magturbóztam a kaját. Hogy mivel? Hmm…..
Mivel a folyó vízre alkalmas földet nem tudtam beszerezni a horgászboltokban, kénytelen voltam a természetből –a 26-os út szirmabesenyői elágazásában – beszerezni.Finom rostán kiszitálva kitűnően tapadó földet kaptam.
Nem sokkal később én is összeakadtam valamivel.
