Fagyos éjszakák Merenyén.

Kezdeném ott, hogy egy igazán hangulatos kellemes pecán vagyunk túl,melyet meg szeretnék osztani veletek. A Harsányi versenyen összebeszéltünk már Dubával, és Győzővel, hogy ebben az évben még elkalauzolom őket Baranya gyöngyszemére a Merenyei tóra. Az időpont nem volt túl egyszerű egyeztetni, hogy mindhármunknak jó legyen, de azért megoldottuk, bár kissé későire sikerült a túra, de azért reménykedtem, hisz a Merenyei pontyparadicsom még a legzordabb hidegben is képes meglepetést okozni. Október 31.-én ott álltunk a tó partján, és végre kezdetét vehette a várva-várt peca. Épp akkor érkeztünk meg, mikor a Zadravec kupa befejeződött, és néhány csapat még a parton volt, igaz már csak a büfé környékén. A 100 órás verseny is elég csekély eredménnyel zárult Merenyei viszonylatban. Az összfogás alig haladta meg a 600 kilogrammot. Hát az előjelek nem épp kedvezőek voltak, de egy mindenre elszánt bojlis nem tud ellenállni a Merenyei tó varázsának. A horgászhelyünk józan ésszel végiggondolva eszményi helyen volt, a gát közelében a tó legmélyebb pontján. Úgy gondoltuk, a vermeléshez készülődő pontyok esetleg itt tartózkodhatnak, és megpróbálunk belőlük néhányat elcsípni. Az a tény, hogy a 100 órás verseny két legnagyobb halát a mi helyünkön fogták, külön reményeket keltett.

A helyünk:

Mivel hamar sötétedett, gyors bolyázást követően néhány marék pellet és kevés bojli beetetése után, körülbelül 200 m távolságba húztuk horgainkat. Duba helye egy stégen lett kialakítva, míg Győzőé és az enyém a parton,közvetlenül szálláshelyünk előtt. A szállásunk egy kis faház volt, melyet Polgár Karcsi barátom, a Gigant Baits cég tulajdonosa bocsájtott a rendelkezésünkre. Mivel Dubának sajnos kevés ideje volt, és másnap délután mennie kellett haza, így azon fohászkodtam, hogy az Ő horgát húzza el valami bajuszos őslakó, hisz a kocsiban ott várt a behűtött pezsgő (a hűtésről a természet gondoskodott), melyet az első 10+os ponty egészségére terveztünk fogyasztani. Eljött az este, ránk sötétedett, de a jelzők csendesen várták a jelentkezőket. Azért mi jó néhányszor emeltük a poharat a viszont látás örömére, illetve bármire ami épp jött. A vacsoránkról Duba gondoskodott,finom marhapörkölt csigatésztával, savanyúsággal mennyei étek volt. Befűtöttünk a kis házikóba, és kellemes meleg közegben beszélgettünk, iszogattunk. Az éjszakánk csendesen telt,a halak nem tépték szét a bojlinkat. A hajnal nagyon csípősre sikerült, komoly fagy volt kint a parton. Megdöbbenve láttuk a hajnali fagy nyomait.

• A fagyos cuccaink:
  
• 
  
• 
  
• 
  Szép kép a hajnalról:
  
• És a reggelről:
  

Reggel aztán jöttek a meglepetések,mikor újra húztuk a szerelést. A horgainkon kárászok aludtak, mégpedig a kiló feletti szériából. Sajnos a 2 szem 20 mm-s bojlit is felvették, így igazából sok esélyünk nem volt a pontyfogásra.

Kárászok:

Duba egyre-másra fogta a szebbnél szebb kárászokat a nagy távolságban lévő bójáról.

Egyszerűen mindent felvettek,az apró bojlitól a nagy szeműig, a pellettől a 2 szem bojliig. Dippeltünk, különféle praktikákat próbáltunk bevetni, de pontyot fogni nem tudtunk.

Sajnos Duba ideje egyre fogyott, hisz neki haza kellett indulnia. Ő egy picit finomabban csalizott, hisz alapvetően feederes, illetve finom szerelékes horgász. A kárászok jó néhány banda nagyját kifogta az alatt a rövid 1 nap alatt, amíg velünk tudott horgászni. Győzővel csónakba szálltunk, és radarral megnéztük a mederfeneket.Mindenütt 2 m körüli víz volt. Egy gödröt találtunk, mely 10 m hosszan 240-250 cm mély vizet rejtett. A radar nagyon kevés halat mutatott, és azok is félvízen tartózkodtak. Ezt a gödröt megetettük, és úgy terveztük, éjszakára a horgainkat ide húzzuk. Közben Dubának sajnos lejárt az ideje, és mennie kellett.Ez úton is szeretném megköszönni neki, hogy eljött, és még egy utolsó közös pecát megejthettünk ebben az évben. Előtte néhány fotó készült, mely örök emlék marad a Merenyei túránkról.

Aztán Győzővel az éjszakai taktikát átbeszélve, újrahúztuk a horgainkat az újonnan felfedezett gödörbe. Én áttelepedtem Duba üresen maradt helyére, és egyik horgomat a gödör vonalában,de nem a gödörbe,hanem mellé a 2 m mély placcra tettem. Semmi etetést nem tettem mellé, 1 szem 18 as halas-kagylós bojli volt a horgon,mellékötve pva zsinóron néhány szem félbetört bojliszem. A túra egyetlen pontya ezt a horgot vette fel este 10 órakor. 3,5kg súlyával nem került a rekordlistámba, de örültem neki nagyon. Sajnos fotó nem készült, mert az egyetlen működő fényképezőgép Duba tulajdona volt. Győző gépe a parton úgy döntött nem dolgozik tovább. A pontyot visszaengedtük, a horgot visszavittem ugyanúgy csalizva mint az előzőkben. De ezen az éjszakán egyetlen csippanásen kívül semmi nem történt. Reggel aztán a döbbenet, a horgainkon ismét kárászok ültek, esélyt nem hagyva a pontyoknak hogy felvegyék a csalinkat. Fagy az éjszaka is volt,de csekélyebb mértékben. Dél táján összepakoltunk,mert sajnos lejárt a szabadság, és menni kellett. Köszönöm Győzőnek és Dubának ezt a téli horgászatot, remélem a sikertelenség dacára még visszatérnek Merenyére, hisz Baranya gyöngyszeme nem mindig fukarkodik így a kincseivel, és sokszor bőkezűen ossza gyermekeit.

Kívánok mindenkinek kellemes téli napokat,és a partra indulóknak sok sikert.