Balatoni pontyok.Eljött a nyár, és vele a Balatoni peca ideje is. Minden évben ellátogatok néhány napra, esetleg egy hétre,hogy hódolhassak szenvedélyemnek, összekötve a kellemeset a hasznossal, mert a nappali hőségben családom is élvezheti így a Magyar tenger örömeit. Természetesen a déli part sekély vize így komoly leckét ad nekem, hisz a célba vett halfaj a ponty, és annak is az öregebb egyedei. Sok év kutatás után bukkantam rá Fonyódon egy partszakaszra, mely a mólótól Bélatelep irányába húzódik. A fenék köves, márgás, tele kecskekörömmel, és a parttól 50 méterre már 120 cm-s víz van. Ez a partrész nem igazán a strandolók tanyája, de a móló másik oldalán, a szabad strandon kisfiam minden további nélkül strandolhatott a sekély vízben. Elkezdtem helyet kutatni a fentebb említett részen. Bementem csónakkal és a 2 méteres dőlőbójával vizsgálódtam. A fenéken hatalmas kövek voltak, melyek kissé elgondolkodtattak. Mi lesz ha itt egy komolyabb halat akasztok? A kövekben elakadhat az ólom, és el is vághatják a zsinórom. De mindenre van megoldás, fonott előtét zsinór, és rövidre vágott lead clip megoldhatja a problémát, hisz a kapás pillanatában lemarad az ólom, és a csupasz főzsinór a horoggal nehezebben akad el. Így elmélkedtem, miközben a feneket kotorgattam néhány méterenként megállva a csónakkal. Egyszer csak a bója nem akart megállni a víz felszíne felett, hanem az ólomsúly lerántotta azt a víz alá. Tehát egy 2 méternél mélyebb gödörre bukkantam. Megtoldottam a bóját és úgy döntöttem megnézem a feneket, mert ígéretesnek tűnő hely volt. Lemerültem, és kitapogattam. A bója egy nagy placcon volt, kőkemény márgás fenéken, körülötte nagyobb kövek tele kecskekörömmel. A hely eszményinek tűnt. A parttól 250-280 méterre volt. Kivettem a dőlőbóját és bedobtam a helyére egy egyszerű H-bóját, mert sajnos tapasztaltam már, hogy játékos kedvű fürdőzők kiszedték a dőlőbóját. Egyik horgom helye megvolt, folytattam a helykeresést másik horgom számára. Hosszú szakaszon végigkotortam a feneket, több helyen le is merültem, de akkora kövek voltak a fenéken szinte összefüggően, hogy nem mertem helyet kialakítani köztük. Maradt az egyetlen bóját. Úgy döntöttem mindkét horgom arra húzom,és ha nem válna be, akkor keresek tovább. Visszatértem a nyaralóba, és elkezdtem összeállítani a csalikat, etető anyagokat. Csalizásra bojlit szántam mindenképp. Készítettem két ízben. Egy erősen fűszeres, fokhagymás, és egy kifejezetten büdös, kagylós-polipos ízesítésűt. És természetesen az elmaradhatatlan Cold Bait golyók is 2 hete legyúrásra kerültek, és szárításra a főzött bojlikkal együtt, mivel a tapasztalatom az a Balatonon, hogy a rengeteg dévér nagy lendülettel veti magát az etetésre, és kikezdik a puhább bojlikat is. Az etetésem alapja a Buki ELit pontypellet volt, megtoldva apróbb Buki etetőpelletekkel. Így egy különböző időben olvadó, oldódó pelletmixet kaptam, melyet lelocsoltam Buki liquidekkel. Elérkezett az első este, és nagy várakozással, reményekkel érkeztem a partra. Elkezdtem az etetést, melyet a megszokott módon tettem: 2-3 marék pellet 1 marék bojli. Nem szeretem túletetni a halakat,hisz az a cél, hogy a horgunkat is felvegyék. A partra érve az orsóimra felcsévéltem 30-30 méter 35-ös fonott előtétzsinórt. Ezt a kagylók és kövek miatt mindenképp ajánlatosnak éreztem megtenni. A szerelékem 1 méter lead coreből (ólommagvas fonott zsinór) rövidre vágott fülű lead clipből (ólom rögzítő) és az előkémen Hayabusa M1 horogból állt 4 es méretben. A horgaim mellé 2-2 szem 24 mm-s bojlit rögzítettem. Egyiken a saját gyártmányú fűszeres-fokhagymás, a másikon pedig a kagylós-polipos+Cold Bait bojlibol álló kombinációt. A horgokat behordtam az etetésre, és megkezdődött a várva várt Balatoni peca. Az éjszaka leszállt, és jelzőim csendesen hallgattak. Éjfél körül eleredt az eső, és reggelig el sem állt. Körülbelül ennyi történt az első éjszakán. Reggel átázva konstatáltam, hogy az éjszakát megúsztam kapás nélkül. Elgondolkodtam a dolgon, mit hibáztam, de igazából nem tudtam rájönni. Sebaj, van idő bőven, hisz még csak az első napon vagyunk túl. Az eső elállt, és iszonyú hőség lett délutánra. Lementünk fiammal a Fonyódi árokra picit körülnézni. Csodaszép látvány fogadott. Kicsit nézelődtünk, majd visszatértünk a szállásunkra, ahol jókat ettünk, pihentünk. A hétköznapok taposómalma után jól esett egy kis semmittevés. De fejemben már az elkövetkező éjszaka mozaikképe kezdett kirajzolódni, és lassan előszedtem az etetőanyagot. Azt gondoltam ezen az éjszakán a jól bevált áztatott pelletbe gyúrt bojli+kemény pellet variációs etetést alkalmazom, hisz a gyorsan elolvadó ázott pellet komoly csalogató hatással bír. 2 kiló apróbb szemű etetőpelletet feloldottam vízben, pontosabban ráöntöttem annyi vizet ami épp ellepte a pelleteket az edényben. Elkezdtek a pelletek duzzadni szépen,és felázni. Ráöntöttem még egy kis vizet hogy hígabb legyen, így több kemény szemet befogad. Délután 6 órakor a parton voltam. Összeállítottam az állványom, felszereltem a botokat, előkészítettem az etető anyagot, majd az áztatott pelletbe gyúrtam a kemény bojli és etető pellet szemeket. Nagy gombócokat készítettem belőle, alapozó etetésként az egész áztatott pelletet felgyúrtam két nagy gombóccá. Ezek kerültek a horgaim mellé etetőanyagként. A horgokon ugyanaz a csalikombináció volt mint előző éjjel. A gyönyörű naplemente csodás volt. A hatalmas aranyhíd a Balaton hátán kezembe vetette a fényképezőgépet. A két szem pelletet nem vették fel a kis pontyok, csak kb. 2 óránként, mikor kicsire olvadtak. Egész éjjel nem aludtam egy szemhunyást sem. Hajnaltájt bevittem a horgokat még egyszer, és csomagolni kezdtem. A parton az autóval parkolni nem szabad, egy tábla is jelzi nagyon helyesen. Összepakoltam minden holmim, és csak a botzsákot hagytam elöl.Beálltam a kocsival, bepakoltam a cuccot, majd kivittem az autót a parkolóba. Visszaballagtam a horgászhelyemre, még mindig egyedül voltam a parton, pedig 6 óra elmúlt már. Egyik botom kivettem, összecsuktam, majd a botzsákba tettem. Épp nyúltam volna a másik botért, mikor füstölős kapásba nyúlhattam bele. Rögtön éreztem hogy nem a "Tescos" népséggel van dolgom. Lassú oldalazás, és ellenállhatatlan erőt közvetített karomba a horgászbot. Lassan fárasztottam, nem szerettem volna ha lemarad. Az ólom biztosan nincs a lead clipben, hisz eddig minden egyes kapásnál tökéletesen működött, és lemaradt. Körülbelül 20 perc alatt csalogattam magamhoz közel, és lelki szemeim előtt a 20+os pontyot láttam már, hisz ez az erő, és küzdelem nem sűrűn érezhető. A kisebb tavakban fogott 10-15 kilós pontyok rendszerint hamar matracra kerülnek. De az én halam még mindig rótta a köröket a vízben előttem. Aztán egyszer csak felbukkant a víz tetején, és egy nagyot szippantott a levegőből. Kicsit csalódottan tudatosult bennem hogy nem életem hala küzd a zsinór végén. Méreteiből a vízben 10 kiló körülire saccoltam. Aztán a merítőt alátolva jött a döbbenet, mert bizony ez a hal még a 10 kilót sem érte el. A matracot már bepakoltam a kocsiba. Az autó meg vagy 300 méterre a parkolóban... A mérleg a botzsák egy zsebében volt, így meg tudtam mérni a halat a merítőbe akasztott mérleggel. 8,90 kg. A parton egyetlen ember sem volt, így a fotón csak a halat tudtam megörökíteni, sajnos a földre fektetve. A nagyméretű bojlis merítőháló (1 m x 1 m)szárai mutatják a körülbelüli méretet. A hajszálelőkémet 5!cm-re növeltem, és behúztam a horgom. Az egy szem pelletes horgon kapás-kapást ért, a kis pontyok folyamatosan ostromolták a csalimat. A 2 szem pellettel csalizott bot éjjel 2 órakor elfüstölt, és megakasztottam a túra legnagyobb pontyát. Nem részletezem, erős fél óra fárasztás után partra került, és mivel kisfiam az éjszakát kint töltötte velem a parton, még egy szép fotó is készült a gyönyörű 13,40 kg-s tükrösről. Mérhetetlenül boldog voltam, azt hiszem ennél szebb ajándékot nem is adhatott volna nekem a Magyar Tenger. A halat visszaengedtük, és folytattuk az örömpecát reggelig,rengeteg kis ponttyal szórakozva. Összességében több tanulságot is levontam a történtekből. Az első és legfontosabb, hogy mindig jól jön egy minőségi csalizópellet még a megszállott bojlis táskájában is. A másik pedig, hogy minden vízen más a nóta. A Balatonon az etetés mennyisége nagyon komolyan befolyásolja az eredményességet, mivel rengeteg a kistestű hal. Így mire a nagy hal megtalálná az etetésünket, már rég feleszik a kevés etetni valót. Minden behordásnál fél kg pellet került a horogra szórva miután rájöttem a taktikára. Így sikerült sikeresen zárnom a Balatoni horgászatomat. Mindenkinek hasonló élményeket kívánok.
Dragovec Zsolt Közreadva: 2016-03-06 Megtekintve: 2067 alkalommal Buki-Mix Információs oldal |