Balatoni pontyok.

Természetesen a déli part sekély vize így komoly leckét ad nekem, hisz a célba vett halfaj a ponty, és annak is az öregebb egyedei. Sok év kutatás után bukkantam rá Fonyódon egy partszakaszra, mely a mólótól Bélatelep irányába húzódik. A fenék köves, márgás, tele kecskekörömmel, és a parttól 50 méterre már 120 cm-s víz van. Ez a partrész nem igazán a strandolók tanyája, de a móló másik oldalán, a szabad strandon kisfiam minden további nélkül strandolhatott a sekély vízben. Elkezdtem helyet kutatni a fentebb említett részen. Bementem csónakkal és a 2 méteres dőlőbójával vizsgálódtam. A fenéken hatalmas kövek voltak, melyek kissé elgondolkodtattak. Mi lesz ha itt egy komolyabb halat akasztok? A kövekben elakadhat az ólom, és el is vághatják a zsinórom. De mindenre van megoldás, fonott előtét zsinór, és rövidre vágott lead clip megoldhatja a problémát, hisz a kapás pillanatában lemarad az ólom, és a csupasz főzsinór a horoggal nehezebben akad el. Így elmélkedtem, miközben a feneket kotorgattam néhány méterenként megállva a csónakkal. Egyszer csak a bója nem akart megállni a víz felszíne felett, hanem az ólomsúly lerántotta azt a víz alá. Tehát egy 2 méternél mélyebb gödörre bukkantam. Megtoldottam a bóját és úgy döntöttem megnézem a feneket, mert ígéretesnek tűnő hely volt. Lemerültem, és kitapogattam. A bója egy nagy placcon volt, kőkemény márgás fenéken, körülötte nagyobb kövek tele kecskekörömmel. A hely eszményinek tűnt. A parttól 250-280 méterre volt. Kivettem a dőlőbóját és bedobtam a helyére egy egyszerű H-bóját, mert sajnos tapasztaltam már, hogy játékos kedvű fürdőzők kiszedték a dőlőbóját. Egyik horgom helye megvolt, folytattam a helykeresést másik horgom számára. Hosszú szakaszon végigkotortam a feneket, több helyen le is merültem, de akkora kövek voltak a fenéken szinte összefüggően, hogy nem mertem helyet kialakítani köztük. Maradt az egyetlen bóját. Úgy döntöttem mindkét horgom arra húzom,és ha nem válna be, akkor keresek tovább.

Visszatértem a nyaralóba, és elkezdtem összeállítani a csalikat, etető anyagokat. Csalizásra bojlit szántam mindenképp. Készítettem két ízben. Egy erősen fűszeres, fokhagymás, és egy kifejezetten büdös, kagylós-polipos ízesítésűt. És természetesen az elmaradhatatlan Cold Bait golyók is 2 hete legyúrásra kerültek, és szárításra a főzött bojlikkal együtt, mivel a tapasztalatom az a Balatonon, hogy a rengeteg dévér nagy lendülettel veti magát az etetésre, és kikezdik a puhább bojlikat is.

Az etetésem alapja a Buki ELit pontypellet volt, megtoldva apróbb Buki etetőpelletekkel. Így egy különböző időben olvadó, oldódó pelletmixet kaptam, melyet lelocsoltam Buki liquidekkel.

Elérkezett az első este, és nagy várakozással, reményekkel érkeztem a partra. Elkezdtem az etetést, melyet a megszokott módon tettem: 2-3 marék pellet 1 marék bojli. Nem szeretem túletetni a halakat,hisz az a cél, hogy a horgunkat is felvegyék. A partra érve az orsóimra felcsévéltem 30-30 méter 35-ös fonott előtétzsinórt. Ezt a kagylók és kövek miatt mindenképp ajánlatosnak éreztem megtenni. A szerelékem 1 méter lead coreből (ólommagvas fonott zsinór) rövidre vágott fülű lead clipből (ólom rögzítő) és az előkémen Hayabusa M1 horogból állt 4 es méretben. A horgaim mellé 2-2 szem 24 mm-s bojlit rögzítettem. Egyiken a saját gyártmányú fűszeres-fokhagymás, a másikon pedig a kagylós-polipos+Cold Bait bojlibol álló kombinációt. A horgokat behordtam az etetésre, és megkezdődött a várva várt Balatoni peca.

Az éjszaka leszállt, és jelzőim csendesen hallgattak. Éjfél körül eleredt az eső, és reggelig el sem állt. Körülbelül ennyi történt az első éjszakán. Reggel átázva konstatáltam, hogy az éjszakát megúsztam kapás nélkül. Elgondolkodtam a dolgon, mit hibáztam, de igazából nem tudtam rájönni. Sebaj, van idő bőven, hisz még csak az első napon vagyunk túl. Az eső elállt, és iszonyú hőség lett délutánra. Lementünk fiammal a Fonyódi árokra picit körülnézni. Csodaszép látvány fogadott.

Kicsit nézelődtünk, majd visszatértünk a szállásunkra, ahol jókat ettünk, pihentünk. A hétköznapok taposómalma után jól esett egy kis semmittevés. De fejemben már az elkövetkező éjszaka mozaikképe kezdett kirajzolódni, és lassan előszedtem az etetőanyagot. Azt gondoltam ezen az éjszakán a jól bevált áztatott pelletbe gyúrt bojli+kemény pellet variációs etetést alkalmazom, hisz a gyorsan elolvadó ázott pellet komoly csalogató hatással bír. 2 kiló apróbb szemű etetőpelletet feloldottam vízben, pontosabban ráöntöttem annyi vizet ami épp ellepte a pelleteket az edényben. Elkezdtek a pelletek duzzadni szépen,és felázni. Ráöntöttem még egy kis vizet hogy hígabb legyen, így több kemény szemet befogad.

Délután 6 órakor a parton voltam. Összeállítottam az állványom, felszereltem a botokat, előkészítettem az etető anyagot, majd az áztatott pelletbe gyúrtam a kemény bojli és etető pellet szemeket. Nagy gombócokat készítettem belőle, alapozó etetésként az egész áztatott pelletet felgyúrtam két nagy gombóccá. Ezek kerültek a horgaim mellé etetőanyagként. A horgokon ugyanaz a csalikombináció volt mint előző éjjel. A gyönyörű naplemente csodás volt. A hatalmas aranyhíd a Balaton hátán kezembe vetette a fényképezőgépet.

Leszállt az éj, gyönyörű szélcsendes, meleg éjszaka volt. A horgászok 10-11 óra után abbahagyták a pecát, így egyedül maradtam a parton. Éjfélig egy mozdítás nem volt. Kezdtem úgy érezni hogy a halak összefogtak ellenem. Nem értettem a dolgot. A helyem jó, az etetésnek működnie kell, hisz bizonyított már sok helyen. Kivettem a horgokat és csalit cseréltem. Ahogy motoszkálok a csalis táskában, kezembe akad egy doboz Nectarinos csalizópellet. Nosza, próbaképp egyik horog mellé ezt rögzítettem. A másik horgomon bojli maradt. Bevittem a pellettel csalizott horgot, és mellé szórtam egy pár marék Elit pontypelletet. A másik horgot indultam bevinni, épp kb. félúton jártam a bója felé, mikor visítani kezdett a parton a jelzőm. Folyamatos húzás, egyfolytában szól-visít, sikít. Part felé irányítottam a csónakot, amilyen gyorsan lehetett partot is értem. A jelző közben egyfolytában szólt, a damil egész balra mutatott már, ahogy a hal elúszott Bélatelep irányába. Kézbe kaptam a botot, és röviden beemeltem neki. Kis ellenállást éreztem a végéről, és hamarosan partra is került a 1,5 kilós "Tescos" ponty, mely megizzasztott úgy, hogy a nyelvem lógott ki a nagy sietségben. Viszont rádöbbentett arra, hogy a helyem valóban jó, nem csak annak látszik, a hiba ott volt, hogy a 2 szem 24 mm-s bojlit egyszerűen a kis pontyok nem tudták felvenni. Nézegetem a felszerelésem, az ólom óramű pontossággal lemaradt a kapás pillanatában,így nem akadt el a szerelés a kis ponty rohanása közben. Elgondolkoztam egy kicsit a kis pontyon, és a gyors kapáson. Ha ezek a kis pontyok bitorolják az etetésem, akkor kevés az 1-2 marék etetőanyag. Mire a nagyobb ponty megtalálná, a kis pontyok felesznek mindent. Újracsaliztam a horgot, és bevittem. Rászórtam egy kicsit több pelletet, és vártam a fejleményeket. Az éjszaka történései a továbbiakban érdekesen alakultak. 11 db "Tescos" pontyot fogtam a Nectarinos pellettel. A másik botomon is lecseréltem a bojlit a pelletre, de mellé tettem még egy szem pelletet a fűszeres ízekből.

A két szem pelletet nem vették fel a kis pontyok, csak kb. 2 óránként, mikor kicsire olvadtak. Egész éjjel nem aludtam egy szemhunyást sem. Hajnaltájt bevittem a horgokat még egyszer, és csomagolni kezdtem. A parton az autóval parkolni nem szabad, egy tábla is jelzi nagyon helyesen. Összepakoltam minden holmim, és csak a botzsákot hagytam elöl.Beálltam a kocsival, bepakoltam a cuccot, majd kivittem az autót a parkolóba. Visszaballagtam a horgászhelyemre, még mindig egyedül voltam a parton, pedig 6 óra elmúlt már. Egyik botom kivettem, összecsuktam, majd a botzsákba tettem. Épp nyúltam volna a másik botért, mikor füstölős kapásba nyúlhattam bele. Rögtön éreztem hogy nem a "Tescos" népséggel van dolgom. Lassú oldalazás, és ellenállhatatlan erőt közvetített karomba a horgászbot. Lassan fárasztottam, nem szerettem volna ha lemarad. Az ólom biztosan nincs a lead clipben, hisz eddig minden egyes kapásnál tökéletesen működött, és lemaradt. Körülbelül 20 perc alatt csalogattam magamhoz közel, és lelki szemeim előtt a 20+os pontyot láttam már, hisz ez az erő, és küzdelem nem sűrűn érezhető. A kisebb tavakban fogott 10-15 kilós pontyok rendszerint hamar matracra kerülnek. De az én halam még mindig rótta a köröket a vízben előttem. Aztán egyszer csak felbukkant a víz tetején, és egy nagyot szippantott a levegőből. Kicsit csalódottan tudatosult bennem hogy nem életem hala küzd a zsinór végén. Méreteiből a vízben 10 kiló körülire saccoltam. Aztán a merítőt alátolva jött a döbbenet, mert bizony ez a hal még a 10 kilót sem érte el. A matracot már bepakoltam a kocsiba. Az autó meg vagy 300 méterre a parkolóban... A mérleg a botzsák egy zsebében volt, így meg tudtam mérni a halat a merítőbe akasztott mérleggel. 8,90 kg. A parton egyetlen ember sem volt, így a fotón csak a halat tudtam megörökíteni, sajnos a földre fektetve. A nagyméretű bojlis merítőháló (1 m x 1 m)szárai mutatják a körülbelüli méretet.

A halat gyorsan elengedtem, mert a földön verni kezdte magát, és nem szerettem volna hogy megsérüljön. Nagyon boldog voltam, még akkor is ha nem életem halát sikerült megfognom. Sajnos haza kellett utaznom 3 napra otthoni teendőim miatt, de sógorom lent maradt arra a pár napra is, így megbíztam hogy napi 2 kiló pelletet és 1 kiló bojlit szórjon a bójámra. Így talán nem hűl ki az etetés. Ő nem horgász, de szívesen vállalta a feladatot. Hazaérve gyors ügyintézések napjai következtek, de én már számolgattam az órákat, hogy mikor térhetek vissza a partra. Éreztem hogy most él a helyem, és a pontyok kezdik megszokni a rendszeres etetést. Csiga lassan telt el a 3 nap, de azért eltelt. Autóm vidáman robogott a Balaton és a várható újabb kalandok felé. Az este már a parton talált, és elégedetten ücsörögtem székemben a Rod-Pod mögött. A csali ugyanaz, nectarinos pellet+mellé egy kisebb méretű más ízesítésű fűszeres pellet. A bojlik teljesen csődöt mondtak, számomra érthetetlen okból. Azért itt egy szóra megállnék, mert én egy igazán őrült horgász vagyok, és bizony lemerültem megnézni, hogy a bojlikkal mi történt a víz fenekén. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy hiába tapogatóztam a víz alatt, egyetlen szem bojlit vagy pelletet sem találtam ott. A pelletek eltűnését a kis pontyoknak tudtam be. De a 24 mm átmérőjű kőkeményre szárított főzött bojlit a kis ponty megenni nem tudja, ebben egészen biztos vagyok. Az éjszaka első felében a két szemmel kombinált pelletre több kapásom is volt, de érdekes módon gyenge akadással több halam is lemaradt. És nem csak a "Tescos" kategóriából... Ekkor döntöttem úgy, hogy növelem a horog és a pellet közti távolságot. Tapasztalataim szerint a hosszú hajszálelőkén felkínált csalira a ponty bátrabban szippant rá, és az akadás jobb.

A hajszálelőkémet 5!cm-re növeltem, és behúztam a horgom. Az egy szem pelletes horgon kapás-kapást ért, a kis pontyok folyamatosan ostromolták a csalimat. A 2 szem pellettel csalizott bot éjjel 2 órakor elfüstölt, és megakasztottam a túra legnagyobb pontyát. Nem részletezem, erős fél óra fárasztás után partra került, és mivel kisfiam az éjszakát kint töltötte velem a parton, még egy szép fotó is készült a gyönyörű 13,40 kg-s tükrösről.

Mérhetetlenül boldog voltam, azt hiszem ennél szebb ajándékot nem is adhatott volna nekem a Magyar Tenger. A halat visszaengedtük, és folytattuk az örömpecát reggelig,rengeteg kis ponttyal szórakozva. Összességében több tanulságot is levontam a történtekből. Az első és legfontosabb, hogy mindig jól jön egy minőségi csalizópellet még a megszállott bojlis táskájában is. A másik pedig, hogy minden vízen más a nóta. A Balatonon az etetés mennyisége nagyon komolyan befolyásolja az eredményességet, mivel rengeteg a kistestű hal. Így mire a nagy hal megtalálná az etetésünket, már rég feleszik a kevés etetni valót. Minden behordásnál fél kg pellet került a horogra szórva miután rájöttem a taktikára. Így sikerült sikeresen zárnom a Balatoni horgászatomat.

Mindenkinek hasonló élményeket kívánok.