gyümölcsös élvezetek 1.
Ha az ember hozzájut pár zacskó újfajta etetőanyaghoz először elteszi és csak kis idő mulva veszi elő, csak úgy próbának. Így jártam én is mikor hozzájutottam pár zacskó Buki vegyes-gyümölcsös pellethez és pár doboz különféle ízesítésű horogpellethez. Tisztelt tanár úr kollégám ajándékozott meg velük.
Bár nem sokszor használtam még pelletet eddig, de úgy éreztem itt az ideje ennek. Dunai pecánál főleg folyásban nem láttam eddig értelmét, mert elsodródhat, nem ott ér feneket stb. A kíváncsiság nagy úr, tehát a bekevert darához hozzáadagoltam egy fél zacskónyit, mert úgy éreztem , hogy két kiló etető+ a nehezítő anyag annyit bír el.
Az első bevetésen az etetés elvégzése után szokott módon az etetőhatás jelzéseként az apróbb, majd nagyobb keszegek, főleg karika és apróbb jászok csipkedték a csalit. Az idő multával darabosabb halak vették át a terepet, melynek legjobb példájaként egy 2,6 kg-os dévért is sikerült megszákolni. Természetesen nem egyedüliként, talán a negyedik volt a nagyobb dévérek sorában. Majd beugrott három nagyobb jász is, melyek közül a legnagyobb úgy két kilót nyomott. Ezeket már horogpellettel sikerült kapásra bírnom. Módszerként csúszókosaras féderbotos szereléket használtam ide a Dunára kikisérletezett összeállításban.
A darabosabb halak támadását óriási csend követte és csak szöszmötölős kapásszerűségek jelezték, hogy van még hal az etetésen. Vagy félóra elteltével egy minden átmenet nélküli botvivős kapásba vágtam be óvatosan. Megalázó módon tépte meg a szereléket a jó erőben lévő hal. A rossz fékbeállítás miatt az orsó nem tudta abban a tempóban adagolni a zsinórt, mint ahogyan a hal kezdett távolodni. A szakítás után átkoztam a hanyagságomat és a hibámat. Újra etettem egy-két gombóccal és a szereléket no meg az idegeimet próbáltam rendbe hozni. Az előző hal az édes kukoricás pelletre éhezett meg.
A meglepetés szerelésközben ért, hiszen a másik feeder, ami ezalatt a vízben volt kapást jelezve hajlott a vízig. Bevágás után a finomabbra állított fék borzasztó muzsikába kezdett és jól adagolta a zsinórt vagy fél percig, majd a szerelék megkönnyebbült. Az előzőnél nem kisebb hal újra faképnél hagyott. Bár azt hittem újra a zsinór szakadt, de kitekerve a szereléket láttam meg hogyan egyengette a hal a horgot egyenesre.
Mivel ezen a napon már úgy éreztem nem terem babér nekem befejeztrem a horgászatot.
Tapasztalatként csak azt mondhatom, a pellettel való horgászat a Dunán megfelelő előkészítés és a megfelelő ízek kiválasztása mellett eredményeket is hozhat. A nagy meleg kiválóan alkalmas az édeskés ízesítésű csalik használatához.
Ez volt az első pelletes dunai pecám és ha valakit érdekel leírom a következő kettőt is, ahol sikerült pár óriást is kibányásznom.
Bár nem sokszor használtam még pelletet eddig, de úgy éreztem itt az ideje ennek. Dunai pecánál főleg folyásban nem láttam eddig értelmét, mert elsodródhat, nem ott ér feneket stb. A kíváncsiság nagy úr, tehát a bekevert darához hozzáadagoltam egy fél zacskónyit, mert úgy éreztem , hogy két kiló etető+ a nehezítő anyag annyit bír el.
Az első bevetésen az etetés elvégzése után szokott módon az etetőhatás jelzéseként az apróbb, majd nagyobb keszegek, főleg karika és apróbb jászok csipkedték a csalit. Az idő multával darabosabb halak vették át a terepet, melynek legjobb példájaként egy 2,6 kg-os dévért is sikerült megszákolni. Természetesen nem egyedüliként, talán a negyedik volt a nagyobb dévérek sorában. Majd beugrott három nagyobb jász is, melyek közül a legnagyobb úgy két kilót nyomott. Ezeket már horogpellettel sikerült kapásra bírnom. Módszerként csúszókosaras féderbotos szereléket használtam ide a Dunára kikisérletezett összeállításban.
A darabosabb halak támadását óriási csend követte és csak szöszmötölős kapásszerűségek jelezték, hogy van még hal az etetésen. Vagy félóra elteltével egy minden átmenet nélküli botvivős kapásba vágtam be óvatosan. Megalázó módon tépte meg a szereléket a jó erőben lévő hal. A rossz fékbeállítás miatt az orsó nem tudta abban a tempóban adagolni a zsinórt, mint ahogyan a hal kezdett távolodni. A szakítás után átkoztam a hanyagságomat és a hibámat. Újra etettem egy-két gombóccal és a szereléket no meg az idegeimet próbáltam rendbe hozni. Az előző hal az édes kukoricás pelletre éhezett meg.
A meglepetés szerelésközben ért, hiszen a másik feeder, ami ezalatt a vízben volt kapást jelezve hajlott a vízig. Bevágás után a finomabbra állított fék borzasztó muzsikába kezdett és jól adagolta a zsinórt vagy fél percig, majd a szerelék megkönnyebbült. Az előzőnél nem kisebb hal újra faképnél hagyott. Bár azt hittem újra a zsinór szakadt, de kitekerve a szereléket láttam meg hogyan egyengette a hal a horgot egyenesre.
Mivel ezen a napon már úgy éreztem nem terem babér nekem befejeztrem a horgászatot.
Tapasztalatként csak azt mondhatom, a pellettel való horgászat a Dunán megfelelő előkészítés és a megfelelő ízek kiválasztása mellett eredményeket is hozhat. A nagy meleg kiválóan alkalmas az édeskés ízesítésű csalik használatához.
Ez volt az első pelletes dunai pecám és ha valakit érdekel leírom a következő kettőt is, ahol sikerült pár óriást is kibányásznom.
Szerző: | Gálosi János / gjani |
|