Ha valaki ismeri Bács-Kiskun megye egyik legnépszerűbb horgászvizét, a Fűzvölgyit, akkor tudja, hogy egy nagyszerű vízről van szó. Kissebb kellemetlenségeit a megközelíthetősége és halfaunájának törpeharcsás jellege adja. Mindenki tudja milyen az, ha szinte minden horogra rakott csalit ezek a fekete ördögök rágnak le. Szinte mindent, de azért marad egy-kettő, amit még ezek a kellemetlenkedők sem szeretnek.
Az idei nyár egyik ritka Dunán kívüli horgászatára mentem a ½Csati½ dunatetétleni szakaszára. Nyár, délelőtt, 40 celsius árnyékban. De hol is az árnyék? Ugyanis ez a szakasz szinte teljesen napsütött. A horgászhelyeket a nád közti írtások adják. Az autó zötykölődik, még szerencse, hogy nem volt eső mostanában. Olyankor csak terepjáróval, vagy traktorral lehet megközelíteni, vagy onnan kijönni. Beporolok a már ismert helyre és csodák csodája senki sincs ott.
Örömömet még az sem csorbítja, hogy a dupla horgászhely keskenyebb részén széles hínárfolt terjeszkedik. A parti szemét is eltünt, amit a kedves horgászkollégák hagytak ott szétszórva.
Láda és rakós összerak, plusz egy match és egy feeder. A matchre etetés a nádnyiladékba, a feedernek mederközépen túl. A rakós még pihenőn.
Az etetés mögé próbálok horgászni úszóval a méteres vízbe. Élő csali egyenlő törpe, csemege kukorica, még mindig csak törpe, de nagyobb. Közben már két óra telt el. Megjelenik két fekete folt a vízen a nád előtt. Törperajok. Feeder ki. Váltás. Át a szélesebb állásba, ahol a rakóssal próbálok csodát tenni. A másik helyen nem működött a dara, tehát egy grammot se szórok. Bepoharazok egy kis Bukit, gyümölcsöset, meg egy kis kukoricát. Vissza a rakóst, csalinak szúnyogos horogpellet. Veszíteni valóm már úgy sincs. A nagynehezen felállított napernyő alól várom a kapást. Csoda történt! Kapásom van. Jól védekezik, még az 1,4-es gumit is kihúzza. Compó szaladgál össze-vissza. Merítem, gyönyörű feles. Szerelék vissza, fél perc, kapás. Dévér, húsz dekás.
A következő egy bodorka, fél kilós és hibátlan. Ez már nem is bodorka, hanem bodor. Majd még egy, még nagyobb, kb. 70 dekás.
A sorozat pedig folytatódik tovább dévérekkel, bodorkákkal és vörösszárnyúakkal. Úgy érzem nagyon belenyúltam.
Egy elhúzós kapás adja az első kárászt, majdnem kilós. Majd még egy és még egy. Mire észbe kapok már öt szinte ugyanakkora kárász húzza a szákot. Imádok rakózni!
Közben a pelleteket is próbálom változtatni, de legjobban a szúnyogos adja magát.
A következő kapásnál akadást gyanítok, de az akadó egyszer csak elindul. Gumi nyúlik, a botot teljes hosszban emelem. Jól dolgozik a megakasztott hal. Aztán csak kifárad és szákba kerül. Gyönyörű kettes ponty. Megtetézte a napot és feledtette a délelőtti kellemetlenségeket.
Minden halam a nyiladék szélén a nád mellől jött, egészen közel a nádszálakhoz.
Mire befejeztem a horgászatot szinte az összes szúnyogos horogpelletem elfogyott. Úgy látszik most ez volt a nyerő csali. A szák tartalmából csak a kárászok és a ponty került haza a konyhára, a többi visszanyerte szabadságát.