A Háromfai Bojli Show 2007-es versenyén harmadjára indítottunk csapatot, Bukimix Team néven. Az előző két verseny jobban sikerült, mint a mostani. Korábban a közép mezőnyben végeztünk, sőt 2005-ös Bojli Show legnagyobb halát sikerült csapatunknak megfogni.
Személyesen elsőként vettem részt ezen a bojlis versenyen, ahol hamar eszembe jutottak a tógazda, Pálinkó Karcsi szavai. „Ezt a tavat az idelátogató vagy megszereti, vagy megutálja.
Számunkra nem sikerült a verseny, de még mindig nem tudom eldönteni, hogy szeressem, vagy utáljam, ezt a horgászvizet.
Hát bojli és pelleteket gyártó szemmel nézve nem egy ideális tesztpálya az biztos. Ugyanis itt amikor elhúzza a csalit a ponty, az még csak félsiker, még csak 50% esélynél tartok, hogy meg is szákolom . Az 50%-kon még lehet vitázni.
Csali gyártónak már az a siker, ha felveszi a hal a bojlit. A többi a szerelék összeállítás és rutin kérdése. (meg némi szerencse)
A Zöld Pokolnak van egy másik arca is, ami szinte természeti csoda. Azokat a hihetetlenül gyönyörű naplementéket és napfelkeltéket a fotók nem tudják visszaadni.
Olyan színárnyalatokat felhőzetben én még sehol nem láttam, mint Háromfán.
Hogy mennyire halszegény volt a verseny, azt az is tükrözi, hogy két jó hallal a középmezőnybe lehetett végezni. Csapattársam Boros Tamás által kihúzott horgászhely ígéretesnek bizonyult, többen is cseréltek volna velünk.
Ennek ellenére csak egy halat tudtunk megszákolni. Mint ahogy a futballmeccsen sem jegyzik a kapufákat, a kapásokat sem örökíti meg senki.
Összesen négyszer volt „sivítós” kapásunk, de belehúztak a tökgyökérbe, így mire felé értünk a csónakkal elveszítettük őket. Persze az a legnagyobb. ami elmegy.
Egyik délelőtti gyenge pityegésnek néztünk utána Tamással, s nem akartunk hinni a szemünknek. Ugyanis egy 6 kg-os SÜLLŐ evickélt a halas bojlival csalizott horgon.
